Halló… itt vagy…
Börtön ez
bakelitmélység
s te hallgatsz
mint egy fogoly
Hajfonatod
kábelloknikban lóg
szédülten beléd csavarodom
riasztasz megcsörrensz
milliónyi idegpályán át
indulsz hozzám
szavaid alagút-huzalerd?k
acélbozót illatát hordozzák
kagylónyi testedben
remegsz és megremegtetsz
felizzik mágikus vonalad
hogy éteri csillag vad tüze járjon át
Fülemhez így tapasztottalak
Szorítalak
véred belém kékül
rád fonódik forrón a kezem
megfest orvul
ahogy ülsz állsz fekszel
a drótokban kigyúlt képzelet
ott vagy ahol én
épp szembejössz velem
hangomat átöleli hangod
vágykötelek
acélvezetékek
húzzák bennem a vészharangot
Tenyérnyi boldogság ez
neked is meg nekem
néhány perc csak
reszketsz vibrálsz egy hullámhosszon
lélegzeted lélegzetem
tengerárjaként lüktet
te szólsz
én hallgatok
öledben így ringatózom
Halló…itt vagy…
Hallgatsz…már meg se hallasz
nincs vonal
a szívemig szakadt a húr
várok rád
hogy megcsörrensz újra
és hívsz
hogy kiszabadítsalak
Legutóbbi módosítás: 2010.01.29. @ 07:25 :: Seres László
