Rossner Roberto : John Updike: In Extremis

John Updike amerikai író, költ? 1932-2009.

 

 

In Extremis

 (In Extremis)

 

 

Láttam lábujjaim minap,

Sok hete rájuk se néztem.

Egykori barátaimat,

Ha elt?nnek, se észlelem.

 

Kicsiként mind jól ismertem,

Rajtuk számoltam el tízig,

S számba véve méregettem,

Melyik nagyobb, s kisebb melyik?

 

Jobban szerettem ?ket, mint

Fülem, orrpolipom, szívem,

Majd év-hullámverés szerint,

Távolsodródtunk, azt hiszem.

 

Most kezdtek volna  j’accuse! –nek,

S újra cip?mben feküsznek.

 

 

 

In Extremis

 

I saw my toes the other day.
I hadn’t looked at them for months.
Indeed, they might have passed away.
And yet they were my best friends once.

When I was small, I knew them well.
I counted on them up to ten
And put them in my mouth to tell
The larger from the lesser. Then

I loved them better than my ears,
My elbows, adenoids, and heart.
But with the swelling of the years
We drifted, toes and I, apart.

Now, gnarled and pale, each said, j’accuse!–
I hid them quickly in my shoes.

 

 

 

Jegyzet:

In extremis = a végs? pillanatban, a halál percében, végs? soron, (latin)

 

J’accuse! = vádolok! – Emile Zola elhíresült kifejezése, az ártatlanul elítélt Dreyfuss kapitány védelmében írott pamflett-je kezd?szavaként. (francia)

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto

Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...