A gondolat lomhán ténfereg agyamban,
csak topog, lustán nagyokat szusszan,
gonosz módon lelkemben matat,
sáros lábbal járja végig az utat,
betegen szipákol fényl? orral,
söpri a polcokról nagy morgással
a szépet, a jót, a hitet, a valót,
s rak helyette mocskot zsákszámra
álmokból ébreszt?,
vágyakat ijeszt?
útravalót.
Legutóbbi módosítás: 2010.01.29. @ 23:21 :: Tiszai P Imre