Tiszai P Imre : Gonosz gondolat

A gondolat lomhán ténfereg agyamban,
csak topog, lustán nagyokat szusszan,
gonosz módon lelkemben matat,
sáros lábbal járja végig az utat,
betegen szipákol fényl? orral,
söpri a polcokról nagy morgással
   a szépet, a jót, a hitet, a valót,
   s rak helyette mocskot zsákszámra

    álmokból ébreszt?,

   vágyakat ijeszt?

útravalót.

Legutóbb szerkesztette - Tiszai P Imre
Szerző Tiszai P Imre 340 Írás
"tegnap" stigmák égtek rám, számon csókod mart égőn fájón sebzett vágyódást tested font rám őrlődőn kínzó stigmákat s mert én csak "bennünk" élek, némán mindent eltűrök büszkén