Takács Dezső : Genezis, lelkemen lankadók lehelete

„Mert por vagy és porba térsz vissza”

 

Nap, Hold

aztán vissza.

Még borul,

már tiszta

megint.

 

Félelem felhő

árnyéka arcom,

sáros ruháim

hordom,

sárra sár.

 

Nap, Hold, csillagok,

szemetes, postás,

holnapok, számlák,

csekkek jönnek,

mennek.

Távozó lelkek

köszönő embere

vagyok,

fekszek, kelek,

várok.

Élő tanú,

nyitva hagyott

árok.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.01.28. @ 07:25 :: Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.