Az alkony szívében égig érő csend,
csillagok csupasz fényű ágán táncol
tűzmadár hollótestű szeretője.
Tüzet gyújt köré, szeme fényben lángol.
Bűnös a hajnal, szárnya alatt gubbaszt,
csendjére hajlik a kegyetlen magány,
jajduló szél a sötét mélybe húzza,
ölében fogan a fekete halál.
Csorbul a reggel, napba olvad álma,
holdtavak mélyében sír a szerelem,
puha fészkében szeretőjét várja,
szárnyai a hiánnyal ölelkeznek.
Gyilkos tűz lengi a világot körbe,
kínok közt hal átkozott szeretője.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Szilágyi Hajni - Lumen
