Szilágyi Hajni - Lumen : Lángokban

 

Az alkony szívében égig érő csend,
csillagok csupasz fényű ágán táncol
tűzmadár hollótestű szeretője.
Tüzet gyújt köré, szeme fényben lángol.

Bűnös a hajnal, szárnya alatt gubbaszt,
csendjére hajlik a kegyetlen magány,
jajduló szél a sötét mélybe húzza,
ölében fogan a fekete halál.

Csorbul a reggel, napba olvad álma,
holdtavak mélyében sír a szerelem,
puha fészkében szeretőjét várja,

szárnyai a hiánnyal ölelkeznek.
Gyilkos tűz lengi a világot körbe,
kínok közt hal átkozott szeretője.

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 310 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"