Kora reggel kellett kelni, pontosan fél ötkor, mivel hat órakor indult a vonat Budapestre. Izgatottak voltunk, nagyon rég nem jártam Pesten.
Felszálltunk, hamarosan elindult a vonat. Egy hölgy épp könyvet olvasott, nem tetszett neki, hogy vele egy vagonban voltunk, mert hangoskodtunk. Zavarta a szemünket a beragyogó friss, tavaszi napsütés. El akartuk húzni a függönyt, de nem engedte.
Átültünk mell?le máshová, addig, amíg le nem szállt.
Három óra hosszat robogott a vonat. Mikor megérkeztünk, levitt minket a jó hosszú mozgólépcs? és ott vártuk a metrót. Én egy kicsit aggódtam, mert nem volt ott a mobiltelefonom. Ez csak azért kellett volna, mert az osztályf?nökünk azt mondta, hogy aki nem siet leszállni, az fennmarad.
Minden ajtócsukódásnál ez hangzott el: „Kérem, vigyázzanak az ajtók záródnak!”
A metróban sötét volt, olyan érzésünk támadt, mintha hosszú alagútban lennénk, aminek sosincs vége. Délután rengeteg programunk volt, és csak este értünk haza…
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: Tésik Patrik
