Böröczki Mihály - Mityka : Maradásotok

A melegükhöz futva-lótva,

s a verejtékkel elbajlódva

dobódzom álmuk jó ízén,

s mint rossz szavaimat a strófa,

a halál összegombolózza,

hogy éjjel omlódik a fény.

 

Két éve múlt, hogy messze mentek,

s csak tegnap volt, úgy összementek

a nyújtózkodni röst napok,

még magyarázgatják a szentek,

és regulázzák rám a rendet,

de hideg kezet markolok.

 

És semmi nem történt azóta,

az idő szokott útját rója,

a harang kong a nap delén,

a maradásuk lelkem óvja,

és trükkös távozásuk óta

úgy élnek bennem,ahogy én.

 

Szerettek engem, én meg őket,

a levegőmmel összenőttek,

itt szuszognak a mellemen,

jaj, hadd maradjak jó erősnek,

amikor éjjel kergetőznek

a bokrok szúrta földemen.

 

Én még a régi utat járom,

mint barom, kinek nyűg a járom,

de bőrén nem lel jót a kín,

itt tartom őket mindenáron,

mert olyan elevennek látom

utolsó távozásaim.

 

Ülök a régi asztal mellett,

mit Isten egykor mellénk ejtett,

és tapogatok, mint a vak,

a hang tülekszik, az a rejtett,

mit koccintásuk itt felejtett

a pohár foltjai alatt.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.