Kapus Attila : A boldogság balladája

Kedves nyári napon legyezget az árnyék,

Terebélyes fám már gyümölcst?l roskad,

Szerelem búg szívemben, miért lázadnék?

A béke érint, miért lennék most vad?

Simít a bús szell? és oly illatot ad,

mint a gy?rt termés, mely az ágról levált,

S tán ha egyszer meg is üti kobakomat,

Tudom, hogy engem a világ sose bánt!

 

Csak távolról hallom a vadság hangjait!

Szeretek és Kedvesem is szerethet,

H?vös kertem szélében, elbujdosva, itt,

Hol nincs ki megdobál minket és megvet!

Káosz van, de Káosz szüli meg a Rendet,

Miképp Isten adott földet, óceánt,

Ha életemben már nem is látok szebbet,

Tudom, hogy engem a világ sose bánt!

 

Az eszméken, mint a Lét kopott rongyain

Csúszok, keresvén, melyiknek a férce

Szakadt el és leng azon ember karjain,

Ki nékünk mostan az erkölcsi mérce?

Ki este talán borbélyházak lidérce,

Fogoly, kit a Sors furcsa vizekre hányt,

Miért érdekelne? Miért venném észre?

Tudom hogy engem a világ sose bánt!

 

                                             AJÁNLÁS

 

Ti hatalmas Bárók és olcsó Hercegek!

Szegények és urak vagytok egyaránt,

Durvább horgonyként vessétek meg szívetek,

Hisz én jól tudom; e világ sose bánt!

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Kapus Attila
Szerző Kapus Attila 29 Írás
"- De aki többé válik, mint az ember, aki teljesen odaadja magát egy eszmének, azt nem állítják meg, mert ő már nem is ember. - Hanem? - Legenda." (Batman Kezdődik; részlet Sir Christopher Nolan forgatókönyve alapján)