Tavaszt játszik a képzelet, a szell? is veled nevet, a nap arannyal vonja át szemed kékfény? sugarát. Kezed simít, a mozdulat megtorpan – csak egy pillanat -, aztán halad tovább, és lám, megpihen arcom vánkosán.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.21. @ 09:34 :: Havas Éva
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel.
Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin...
Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))