Bakkné Szentesi Csilla : Becsomagoltam…

Nyomtatás

s csak lazán, könnyedén kötöttem bokrára,
ha gubancos lenne ne kapjon szoknyámba,
csak úgy egyszer?en sírta a szél velem,
kánonban zümmögve mi fájt nagyon nekem,
csak úgy vonalakban vetettem papírra,
hogy olvasni tudd a sorokban mi van még eldugva,
valami halvány pasztellbe csavartam,
ne sértse a szemed ha már betakartam,
csak éjszaka loptam be lábujjhegyen hozzád
ha észre sem vetted  – az emlékeink –

nagy kár…

——

kötöttem bokrára,— nem szép ez a bokrára. Magyartalan. Bokrétára?

mi van még eldugva, — tudom, hogy a rím miatt lett „eldugva”, de nem szép ide. —- mi van még elrejtve —.

Nem is muszáj ragaszkodnod a rímhez. Lehetne bel?le, megfelel? helyen törve, szabad vers, hisz a végén az utolsó el?tti sor már nem is rímel semmivel ( hisz megtörted )

valami halvány — nem kell az a valami. S?t a pasztell egy szín. Abba nem tudunk csavarni. Csak festeni.

ne sértse a szemed — nem kell a nével? — ne sértse szemed

csak éjszaka loptam — nem kell a csak —- éjszaka loptam be lábujjhegyen hozzád