Marthi Anna : Mi jöhet még

 

 

Amikor csak néz a szem…

Akárha másik dimenzióba látna;

szervezi a jövőm azzal, hogy

felkerekedik, betoppan,

nézi otthonom, családom… nem

szól, csak figyel hallgatása,

de a gyerekkori dolgokat fújja,

azoknak benne nincs homálya.

Éles képek sora valahány, első

napot az iskolában… újraéli,

Anna lánya is figyel, mellé ül,

és mint anya gyermekét ölelve,

meséli el, hogyan ültették éppen

mellém, hogyan nézett négy

hatalmas barna szem, hol egymásra,

hol másik dimenzió-világba.

… közben Sára is odales,

már kettő lánygyermek énekes

fekete szeme, kész vonósnégyes,

pedig beforog, és shalom!

Legutóbbi módosítás: 2011.02.22. @ 20:16 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak