Marthi Anna : Monománia

jaj add hogy zsörtöl?dés legyek
és ne éles kardba zuhanjon a most
add hogy vidám legyen haragom is
ne szívem tép?djön halálcafatoddá

miért hiszem hogy gondod tévelyeg
bennem képzetek réme és a felszín
külcsín és vicc se kellene csak Te
élj még ártatlan álmodba burkolva
sosem találnám ha nem kett? az egyben
ha nem adják a kétnem? tudástok ide
pár koncnyi szó csak és parta vetve
megelégszem ha szuszogástok hallom

Legutóbbi módosítás: 2011.02.27. @ 19:58 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak