dudás sándor : A LÁTOGAT II.

 

Második jelenet

 

Történik 1800. tavaszán. Rozsnyó, Sajó-part. A háttérben erd?s hegyoldal. Cházár András és Magda Pál tiszteletes farönkön ülnek.

CHÁZÁR: Hullám a folyó tükrén… nem tud, nem érez. Sem fájdalma, sem öröme. Itt-ott megcsillan a még gyenge napfény, de a sodrás er?s. Így van, Palim. Sodródunk, szétszóratunk…

MAGDA: A látszatigazság klasszikus példája. Mert: millió és millió vízcsepp elpárolog, föld felszívja – de a folyó messzire tart!

CHÁZÁR: És az emberiség sorsa?

MAGDA: Az Úr útjai kifürkészhetetlenek. A lét: folyam, vízcseppjei az emberek. Hogyan halljuk meg a csendet? Zajok, neszek ébresztenek rá. Munkálkodik a tavasz, zajlik a folyó, ágakból rügyek pattannak, Isten fényével, melegével növényeivel, állataival lassan megtelik a táj.

CHÁZÁR: Akár most lelkem a fájdalommal… Teréz, Teréz… 

(könnycseppet töröl ki szeméb?l) 

Érthetetlen távozás. Honnan? Hová? Miért? Szegény feleségem, nincs és nem lesz soha többé!?

MAGDA: A halál az igazság, minden él?nek kijár. Szeretteink, barátaink, ellenségeink egyre fogynak. Még jó, ha a halál ragadja el ?ket, és nem emberi b?nök: h?tlenség, árulás. És mégis küzdenünk kell egy emberibb világért, hogy az utánunk jöv?knek más, jobb legyen.

CHÁZÁR: Ha értelmét látnám esetleg még hátralev?, semmi éveimnek!

MAGDA: Magunknak kell megtalálnunk a magunkhoz méltó, legnemesebb feladatot. Keresztet cipelünk, a legnehezebbeket Isten kiválasztottjai. Kik összetörnek keresztjük súlya alatt, kik végigmennek a Golgotás életúton. Vannak emberek, akik sérülten birkóznak az élet nagy terhével, és nemhogy segítséget kapnának, meg kell küzdeniük embernek nehezen mondható társaik el?ítéletével, ellenérzéseivel. A hangok tartományából kívül rekedtekre gondoltam…

CHÁZÁR: Magyarán: a süketnémákra.

MAGDA: András! A középkorban élünk? Siketek. A halláshiány nem együgy?ség.

CHÁZÁR: Felületesen ítélkezünk.

MAGDA: Elfelejtve, hogy az ember küzdelemre született. Gondolkodik, er?feszítéseket tesz önmegvalósítására – minden körülményben. Nekünk hangokkal teljes a világ. ?bennük több a félelem; nehezen ismerik fel a másik ember akaratát, mesterkedéseit. Nincs bennük a mindennapok tudati-szellemi áramköre. Ám ?k, a siketek, mint mi, ugyanúgy szeretnék tudni a körülöttük zajló dolgokat. Nem tehetik: el?ttük a nem hallás szakadéka.

CHÁZÁR: Vizuálisan érzékenyebbek?

MAGDA: Nem jellemz?. Jelbeszéddel akadálymentesen társalognak. Szerelmet vallanak, vicceket mesélnek. Velünk, hallókkal is, csak el kell sajátítani a jelnyelvet

CHÁZÁR: A némajátékot?

MAGDA:Némajáték! A jelnyelv ugyanolyan, mint más nyelv. Els? volt a nyelvek között! Az írás is jelnyelv! Nem ismerjük a jelnyelvet, nem értjük ?ket. Pedig olykor mi is használunk jeleket. (mondja-mutatja:) Pénz. Gyere ide! 

(szünet) 

Id?vel majd fényt derítenek az információs képességek hátterére.

CHÁZÁR: Ám az ember természete nem egyértelm?en jóra törekv?! A nép szegénységben, urai háborút háborúra indítanak. Dics?ség! Vagyon! A tudás kevésbé izgató kérdés.

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 761 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.