*
üvölt a csend
mint egy részeg festő
által vászonra álmodott képzavar
vakít a sötétség
mint hangolatlan húrokon
felcsendülő összhangzat
mely után az őrjöngő karmester
mindenkit szétzavar
hiányzó érintésed olyan
mint proszektúrán a boncoló
sziké nyisszanása a halott húsnak
a csontbéklyót engedő inaknak
mocskos a holnap,
mert a tegnapban fürdettem
s hogy tetézzem bűneim
a vákumban kínrím is felrebben:
a vérfoltos fájdalom lelkemben
nélküled
Legutóbbi módosítás: 2011.02.23. @ 12:49 :: Tiszai P Imre