Bonifert Ádám : Utána

Nyomtatás

Mikor végül felszáll rólunk a köd,

s még kószálnak belül friss örömök,

éteri dallam zenél bennünk,

s lassan visszatér józan eszünk,

alig van szó, mely szólni akar.

Az élmény mindent befed, eltakar,

izgató nyugalom, nyugodt bűvölet,

egy kicsi játék, vagy nagy őrület,

nem hisszük, hogy csak ez a csoda,

de varázsszer, ha létünk mostoha.

S mire elszürkül a szivárvány,

s repedezik a vágy rakta márvány,

bezárjuk az örömök könyvét,

felszárítjuk az élmények könnyét,

és eltesszük a többi közé ezt is,

növekedjen az emlék-piramis,

mert jön még újabb közös csábítás –

ugyanilyen, de mégis új, és más.