Bonifert Ádám : Utána

Mikor felszáll rólunk a köd…*

 

 

Mikor végül felszáll rólunk a köd,

s még kószálnak belül friss örömök,

éteri dallam zenél bennünk,

s lassan visszatér józan eszünk,

alig van szó, mely szólni akar.

 

Az élmény mindent befed, eltakar,

izgató nyugalom, nyugodt bűvölet,

egy kicsi játék, vagy nagy őrület,

nem hisszük, hogy csak ez a csoda,

de varázsszer, ha létünk mostoha.

 

S mire elszürkül a szivárvány,

s repedezik a vágy rakta márvány,

bezárjuk az örömök könyvét,

felszárítjuk az élmények könnyét,

és eltesszük a többi közé ezt is,

növekedjen az emlék-piramis,

 

mert jön még újabb közös csábítás –

ugyanilyen, de mégis új, és más.

 

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.