Marthi Anna : Néptánc

Isten éltessen, Fu Mester! (Luca, Nórica, Anna)

 

 

Nincs se virág, nincs méh se, ma három lány szava porzik.

Táncos a kedvünk, víg, borainkkal körbemosolygunk.

Várod? Az új csók kancsal a szánkból – fordul a ritmus -,

ráncba ha szednénk, szoknya sorában búvik a léted,

szép szavaidnak dallama édesedik hegedűnkön;

mesteri mondat gyűlsz a papíron, szedd csak a lábad:

látni a végszót, élni a képet, járni a táncot.

Tudd, lefaragtál túl-fölös érzést, egyszeri lettél.

Legutóbbi módosítás: 2011.02.28. @ 19:58 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak