prafázisok homályos tükrében
„mennyi vágy, fájdalom
bolyong most is bennem,
hisz meztelen állok,
s Te jössz velem szemben.”
Péter Erika: Tet?t?l talpig
szembe jönnek miden gond el?ttem
s megsokszorozódom vak tükörben
hiszen ha igazi volna mint fakó testem
a végtelenek fekete lyukába esve
soha nem tudnám megkülönböztetni
magamat t?led s t?led senki
de szégyentelen nézlek hogy legyen ki
öleljen vagy legalább magamat szeressem
de fájdalmam vagyok magam érdemelt ki
de fájdalmad vagyok túl a zuhanó esten
*
s ahogy fürösztött testemt?l elválik a pára
felragadok a repedt tükör csorba ablakára
