dudás sándor : A LÁTOGAT III.-IV.-V.

 

    Harmadik jelenet

 

A Poéta és Cházár a dohányzóasztalkánál ülnek a fotelban.

 

POÉTA: (letesz papírt, tollat) A Sajó-parti beszélgetés után elmentek Bécsbe…

CHÁZÁR: És ámultam; az intézetben él? siketek leolvasták szám mozgásáról, amit mondtam. Egymás közt gyors jelekkel társalogtak, nyoma sem volt tartózkodásnak. Egyetlen csüggedt, magába forduló sem akadt köztük. Írtak, olvastak, számoltak, és annyi szeretettel vettek körül bennünket! A benyomások valósággal sokkoltak. Az embertelen el?ítéletek jogosultsága semmivé lett el?ttem.

POÉTA: Hazatérése után cikket írt a Kurírba: Bétsnek minden ritkaságát semmivé tette el?ttem a Siket-Némák Oskolája.” Felajánlotta rozsnyói házát, kertjét. Ha mégsem ott lenne az intézet – ezer forintját. „Esedez?” leveleit három nyelven, hétezer példányban küldte szét, annak érdekében, hogy magyarhonban is létesüljön intézete a siketeknek – a párizsihoz, a bécsihez hasonlóan. A Helytartótanács támogatta elképzelését. I. Ferenc király megbízta Önt a szervezéssel. Megindult a gy?jtés. Kés?bb, amikor Vácott kijelölte koronás urunk a „Királyi Siket-Néma Intézet”-et, kezd?dtek az Ön megaláztatásai, a félreállítás.

CHÁZÁR: Hagyjuk a részleteket! Tudja, mi nem tetszett a váci intézetben?

     

    Negyedik jelenet

  

Tanterem. Patkó alakú asztalt ül körül hat siket tanítvány. Tanár magyaráz. Hármastükör. Nyelv- és szájmozgást ábrázoló ábrák. Tanár befejezte a tanítást. Ekkor Cházár András és Magda Pál lépnek a terembe. Bemutatkozás, kölcsönös üdvözlések.

 

TANÁR: A hármastükör segít, el?l és két oldalt láttatva a kiejtést és a helyes száj-, s nyelvmozgást elsajátítani. A profil-rajzok szemléletesen mutatják a nyelv elhelyezkedését minden egyes szó kiejtésekor. A hangrezgéseket kézzel érzékelik. Ha végképp nem boldogulunk, benyúlunk a szájba és a nyelvet a kiejtéshez igazítjuk.

CHÁZÁR: Nem a jelnyelvet használják?

TANÁR: A mi feladatunk a hangbeszéd és a tantárgyak megtanítására irányul. A jelelést ellenezzük!

HÁZÁR: Ellenzik? Miért?

TANÁR: Kérem, mi arra törekszünk, hogy tanítványaink kikerülve az életbe, a hallók között, ahol ?k vannak kisebbségben, meg tudják magukat értetni. A jeleket úgyis elsajátítják egymástól.

CHÁZÁR: Egymástól? De azért… Ön például ismeri a jeleket?

TANÁR: Nem ismerem. Pár kifejezés ragadt ugyan rám, ám egy épkézláb mondatot nem tudnék elmutogatni.

CHÁZÁR: Örülök neki, hogy akik eddig nem okosodhattak, és a falu bolondja sors várt rájuk, most tanulnak valamit és megértethetik magukat a halló világban.

   

    Ötödik jelenet

 

Kép: mint a harmadik jelenetben.

 

POÉTA: Máig így állnak hozzánk! Áldhatom sorsom, hogy nem kerültem siketintézetbe, legalább nem kellett elszakadnom az otthon melegét?l. Anyámtól pedig igazán végtelenül sok szeretetet, segít?készséget kaptam. Nem kényszer volt, hanem természetes kihívás a hangbeszéddel történ? érintkezés. Megismerhettem valóságosabban az embereket, nem úgy, mint a zárt közösségben.

   A jelbeszédet ipari tanulóként, sorstársaim között élve sajátítottam el. Kényszerb?l, a kollégiumban él?k így kommunikáltak egymással.

Mindkét módszerrel tudok, akár egyszerre kommunikálni De! Nem mindegy, jómagam hogyan kapok információt! Hallókészülékkel hallok, de nem értek.

   Cházár úr bécsi látogatása idején már er?sen megoszlottak a vélemények a hangos beszéd mellett kardoskodók és a jelnyelv hívei között. Kés?bb, 1880-ban, Milánóban, a Siketeket Oktatók Nemzetközi Kongresszusán a halló többség a jelnyelvet hivatalosan betiltotta, látszólag kizárták a siketoktatásból. Ám tovább élt – hangzó nyelvvel nem pótolható! A halló tanároknak nem kellet tudniuk a jelnyelvet s – megéltek gyógypedagógusként. 113 évvel kés?bb, Stockholmban elfogadták a siketek kétnyelv?ségének elvét. Ezzel megindultak az emberjogi csatározások, hogy senkit ne érjen hátrányos megkülönböztetés testi fogyatékossága miatt. Az Amerikai Egyesült Államokban még diszkriminációs törvényt is hoztak!

CHÁZÁR: Tudna erre példát mondani?

POÉTA: Legyen! Munkát keresek. A vezet? állapotomat látva, „sajnálatára” nem tud alkalmazni. Emberi mivoltomban sértve, lekeverek neki egyet. Végül a bíróság testi sértésért megbüntet, mondjuk, százezer forintra. A vezet?t viszont – az említett törvény értelmében – háromszázezerre. Kétszázezer a tiszta haszon, még ha kap is ebb?l kit?n? ügyvédem…

CHÁZÁR: Ön jó ügyvéd lett volna. És pofon nélkül?

POÉTA: Bizonyíthatatlan, amit nem hallok. A szó, jogilag, semmi, elszáll. A szóhoz hol vannak a szájról leolvasottak!

CHÁZÁR: Nincs tökéletes megoldás.

POÉTA: Nem is lesz. A hátrány – mindörökké hátrány

 

    

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 753 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.