Marthi Anna : kinyitnak

 

 

mint mikor gátlásaid is jönnek veled…

Kilátszanak, ha nagyot nyelsz, ha dadogsz,

és torkodban kalapáló szíved hangoskodik;

jólesik ennyire félni a jótól, és mártózni is,

mert ölő tekintete agyonszúrja melankóliád,

már nem is tudod te vagy ő, vagy mi kivetül,

ősi élvezet, isten szépsége végre láthatóvá lett;

olyan méretű, amit nem ér át a lélek csak úgy, hát

ismét valami több jár együtt veled, egyben hiába

néznéd, nem fogod fel, nem őrzi meg a képet elméd,

csupán apró részletek maradnak, oly puhára esnek

benned, olyan finom a csomagolás, kezedbe veszed,

egy tincs, egy fél gomb, szín, forma, bőr, hajszálerek,

melyek torkolatát néznéd, de nem látod, mit kinyitnak,

csak azt mered észrevenni, márványt csodálsz, szobrot

alkot benned a képzelet, mert nem tudod élővé darabjait,

nem tudod lefényképezni sem, csak elraktározod, akárha

összerakóst játszanál… és mi segíthet rajtad – kérded -.

Legutóbbi módosítás: 2011.02.24. @ 19:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak