dudás sándor : A LÁTOGAT VI.-VII.-VIII

 

    Hatodik jelenet

 

 

 

Történik 1800. nyarán, Cházár rozsnyói házának dolgozószobájában. Íróasztalnál Cházár Gábor. Tintásüveg, porzó, papírív, lúdtoll el?tte.

Cházár András töprengve fel-alá járkál az irodában, olykor megáll, maga elé néz, diktál.

CHÁZÁR: Írd, fiam! Bécsnek minden ritkaságát…

 

(szünet)

 

semmivé tette el?ttem a Siket-Némák Oskolája. Pont.

GÁBOR: Apám…

CHÁZÁR: (gondolataiból riadva) Tessék?

GÁBOR: Úgy vélem, kicsit eltúlozza.

CHÁZÁR: Nem túlzok, ez a benyomásom.

GÁBOR: Akkor is.

CHÁZÁR: Folytatjuk. Az Ember-vázból Ember teremtetik…

 

(szünet)        

 

oly’ eszközök által, amelyek ma még…

 

(szünet)

 

eltemetve hevernek. Pont.

 

GÁBOR: Apám! Elragadtatta magát. Szép dolog a szeretet, de eltúlozni? Szándéka szerint k?darabot lök félre az útból, valójában hegyet mozdít!

CHÁZÁR: (indulattal) Szív és lélek nélkül soha semmit nem csináltam. Ennyire ismerhetnél! Folytatjuk. Hallókká tétetnek a Siketek, Szólókká a Némák. Pont.

GÁBOR: Egy-két nap után, higgadtan, átgondoltan… Persze, segítek…

CHÁZÁR: (dühvel) Papíron legyen, amit mondok!

GÁBOR: (kitör) Rebellisnek bélyegezték! Leváltották a Vármegye f?jegyz?i tisztér?l! Kihagyták, utasításra, a tisztújító közgy?lés jelöltjei közül. Erre, tiltakozásul nem folytat ügyvédi gyakorlatot! Mindez nem elég? Újra borsot tör a császár ?felsége orra alá. Most a siketnémák pártjára állva, szembeszáll a közgondolkodással. Nem tehetünk a sorsukról!

CHÁZÁR: A bajról nem, de a bajbajutottakért tehetünk!

 

(szünet)      

 

Ha úgy parancsolta a lelkiismeretem, eddig is szembeszálltam a császárral, a közfelfogással. Nem érdekel hierarchia, összefonódások. Csak az igazság! Most a kétszeresen elnyomottakért emelek szót, akiket emberszámba sem vesz korunk a felvilágosodás kora! Az el?ítélet: szégyen az emberméltóságon! Feladatom, életem értelme: enyhítem a mások nyomorúságát, hogy a magamét feledjem.

GÁBOR: Mibe kerül ez nekünk! Nem tudnak beszélni… a beszédkészség velünk születik, adottság…

CHÁZÁR: Aki nem beszél, mert nem hall, azt képezni kell! Iskolák, hozzáért?, csupa szív tanárok kellenek, nem pedig háborúkban pazarolni életeket. Most is, Ausztria újabb háborút indított a franciák ellen… (legyint)

GÁBOR: Éppen ez az! Hiúság, kicsinyesség. A könnyen félre vezethet?k dühe! Nem lesz igaza! Ma nem! Holnap? Talán. Nincs, nem lesz er?m szembeszállni a bosszúval.

CHÁZÁR: (gondolatnyi szünet után) A jöv? mindent tudni fog, és megbocsát! (magához veszi a fogalmazványt, elhagyja az irodát)

GÁBOR: (felkönyökölt az íróasztalra, feje két öklén) Elátkozzák! Azt mondják: ördöggel cimborált! Kiszórják csontjait! Krisztusom, segíts! (tehetetlenül lehajtja fejét, némán rázza a zokogás)

 

      Hetedik jelenet

 

Kép: mint a harmadik jelenetben.

POÉTA: Megbocsásson, fia jól látta az elkövetkez?ket. De 1902-ben megjelent a Borbély Sándor szerkesztette Emlékkönyv. Ön messzebbre látott. Kiszélesültek a siketek jogi lehet?ségei. Ám ifjak mentek nyugdíjba, nem találva munkát.

CHÁZÁR: Ön is.

POÉTA: Nézze! (a könyvállványhoz megy, nyolc vékony könyvet emel le, sorban a dohányzóasztalkára rakja) Csöndkiáltó. Felh?fény. Emlékeim. Egyenl?ségharc. Tengerszületés. Arcok szótára. Képfecskék. Mélypont. Saját könyvek. Antológiák, kétszáznál több publikálás. Ezeken túl mintegy négy kiadatlan könyv anyaga.

A nyugdíjjal szolgálatba léptem! Az ügyért! Ifjúkori álom: a csenddel él?k nagy költ?je, szószólója leszek! Ritka lehet?ség a sorstól.

CHÁZÁR: Szép, igazi férfias, emberhez méltó feladat! (fülel) Valaki jön. Megyek. További kellemes szunyókálást! (el)

 

      Nyolcadik jelenet

 

Az els? jelenet képe. Belép Anya, a könyökén alvó Poétához megy, vállánál fogva felrázza.

 

ANYA: Elmúlt két óra. Azt mondtad, költselek fel, ha…

POÉTA: (szemeit dörzsöli) Jól elbeszélgettünk! Császár úr elment?

ANYA: Milyen császár?

POÉTA: (hökkenten) Nem volt itt? Akkor álmodtam?

ANYA: Álmos voltál? Miért nem feküdtél le ide a hever?re, kisfiam?

 

 

  

(függöny)

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - dudás sándor
Szerző dudás sándor 761 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.