Böröczki Mihály - Mityka : Rőzseláng

Nyomtatás

Kis iskolásként már az erdőt jártam,

prédát keresve minden száraz ágban,

s úgy egyengettem hosszú, szálas sorba,

akárha roppant reccsent kéve volna,

jó szemeimmel kilestem a fákat,

hogy melyik karjuk indult száradásnak,

ha hagyta, úgy – ha nem, akkor is törtem,

s míg horzsolásuk csíkján szöszmötöltem,

már raktam-tűztem bírható halomba

a csíkra kiterített madzagomra,

nagy térdeléssel összemarkolóztam,

hogy fej, se váll ne kínlódjon csomóban,

s a ropogás utáni csöppnyi csöndben

a biztosító hurkot rákötöttem,

majd indultam, mint templomból a hála,

a szívem verte léptem ritmusára,

s hogy a fáradtság messzi kerülgessen,

le-letettem, majd ráegyenesedtem,

beboldogultam házunk udvarába,

fölaprítottam fűzvesszőkosárba,

s míg lestem hogyan örülik a kedvem,

a felnőttségbe is beleszerettem,

s úgy adott lángot akkor az a rőzse,

hogy ma is szítok meleget belőle.