Őrizlek, ha nem látlak is,
álmomban kockásról kockásra
cserélem ingedet;
ha kigondolom, s úgy gombolom,
alatta zötykölődő szívedet
találom csontok ölében;
igen, éjjel tejet a bögrédből
csak álmomban ihatsz, és
mire teletöltöd, meglepődsz,
hisz a tejutat öntöd egyre csak bele,
magányod ártatlan kezedbe ér…
véredényeid dús pirosában fogan
minden éjszaka, mi reggel már körmölhető
széles folyam, tengernyi gondolat úszhat,
sosem apad el, úgy hiszem.
Visszatérnék: olvasnék hátadról kalligráfiákat.
Kibetűzném bőr-soraidat,
lassan kúszunk fel idebent,
lágy energiákban;
vaknak készülünk,
szemhéjam zárja csókod,
selyem bomlik, az elme oson,
a lélek árad, míg összefolyik testünk:
trappolhat hintalovon…
Legutóbbi módosítás: 2011.02.27. @ 07:30 :: Marthi Anna