Marthi Anna : Testi vers

 

 

Őrizlek, ha nem látlak is,

álmomban kockásról kockásra

cserélem ingedet;

ha kigondolom, s úgy gombolom,

alatta zötykölődő szívedet

találom csontok ölében;

igen, éjjel tejet a bögrédből

csak álmomban ihatsz, és

mire teletöltöd, meglepődsz,

hisz a tejutat öntöd egyre csak bele,

magányod ártatlan kezedbe ér…

véredényeid dús pirosában fogan

minden éjszaka, mi reggel már körmölhető

széles folyam, tengernyi gondolat úszhat,

sosem apad el, úgy hiszem.

 

Visszatérnék: olvasnék hátadról kalligráfiákat.

Kibetűzném bőr-soraidat,

lassan kúszunk fel idebent,

lágy energiákban;

vaknak készülünk,

szemhéjam zárja csókod,

selyem bomlik, az elme oson,

a lélek árad, míg összefolyik testünk:

trappolhat hintalovon…

Legutóbbi módosítás: 2011.02.27. @ 07:30 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak