*
Észrevétlen tört rám a hiány,
ahogy a nyári sétán a magány belém karolt.
Az est csillag-köntösét magára húzta az ég,
de a felhők tavában
– talán nem is olyan rég –
valami elfogyott.
Hiába öblítette az éjszakát
– lesve az Úr szavát –
megannyi csillagrobot.
Valami valahol elveszett,
mióta az estikék illata nem lengedez,
kertemben a szín is megkopott.
Legutóbb szerkesztette -