Bakkné Szentesi Csilla : Illathiányos estek

Észrevétlen tört rám a hiány,

ahogy a nyári sétán a magány belém karolt.

Az est csillag-köntösét magára húzta az ég,

de a felhők tavában

– talán nem is olyan rég –

valami elfogyott.

Hiába öblítette az éjszakát

– lesve az Úr szavát –

megannyi csillagrobot.

Valami valahol elveszett,

mióta az estikék illata nem lengedez,

kertemben a szín is megkopott.