Bakkné Szentesi Csilla : Illathiányos estek

*

 

 

Észrevétlen tört rám a hiány,

ahogy a nyári sétán a magány belém karolt.

Az est csillag-köntösét magára húzta az ég,

de a felhők tavában

– talán nem is olyan rég –

valami elfogyott.

 

Hiába öblítette az éjszakát

– lesve az Úr szavát –

megannyi csillagrobot.

Valami valahol elveszett,

mióta az estikék illata nem lengedez,

kertemben a szín is megkopott.

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.