Szuhanics Albert : A nyár szeme

 

 

 

Hádész mélyén van még
a mi tüzes nyarunk,
január derekán
ó de árvák vagyunk.

 

Tél lett a mi urunk,
friss hóval marasztal,
pedig a nyár kínált
mosolygó barackkal.

 

Langyos tavat adott,
vizén nap cikázott.
most meg a felszínén,
rideg jégen járok.

 

Megmártóznék máris
ámde mindhiába,
jeges szorítással
fogadna magába.

 

Hol van a forró nyár,
távoli csillagon?
Ám lelkem legmélyén
magasan áll napom.

 

Rózsákban tündöklik,
s tarlón varázs-illat,
huncut kék szemével
a nyár rám kacsintgat.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:04 :: Szuhanics Albert
Szerző Szuhanics Albert 34 Írás
Szeretem az irodalmat, költészetet, sokat olvasok, s magam is írtam számos verset. rülök, hogy van online-média, mert létrejön általa egy olyan irodalombarát kör, mely talán másképp nem is lehetne. Kanadában és az USA-ban is jelent meg két verseskötetem egyelőre. Elhunyt 2021. január 20-án. Nyugodjon békében