Marthi Anna : Teliholdkor

Zengő

 

süket fülekkel

kis tibeti tál csendjében

keresem a dalban megtérőt

magamban

sok bút bajt lelkesítesz

éteri terekben zene hullajtja

hangjegyét e csendből merész

meghall-hatásnak

 

horkolj kedvesem

óriásként édesdeden

figyelem szuszogásod

érzem a kifújt levegőt

liliputi berkekben süvít

apró pókok ábrákat szőnek

sötétben táguló mellkasi meződre

csillámló fényszálakat

 

tenyeremben e réttel

összekucorodik az éj

Hold kél szabad szárnyán

lámpását labdaként

pottyantja álmom kezébe

hozzád gurítom vágyaim

felveszed s lám elengedő

karjaid közt bús fejemet is

megszereted

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1325 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak