Az utolsó áthatóvá sikeredett. Elfeledtem mindent végre. Két kezed közé fogtad arcom, a négy szem folyosóján át társbérletbe költöztettük lelkünk. Közlekedtünk egyikünkből a másikba, meztelen. E perc ezeredrészében gátlástalanul sétáltunk. Remélve hosszabb szemlélődés útvesztőjét, a táguló ürességben. A mélyet, [… Tovább]
A bikaviadalok vesztesei mindig sült marhaként végzik. Pedig az esélyegyenlőség jegyében – egy sima negyvenhárom dioptriás szemüveget a bika fejére erősítve – kiegyensúlyozhatnánk ezt az igen tisztességtelen állapotot. Érthetetlen, napról napra, viadalról viadalra, hogyan sikerül nézőkkel zsúfolásig megtölteni az [… Tovább]
Ernő mentette ki őt abból az áldatlan helyzetből azzal, hogy elvette feleségül és kihozatta Amerikába, amit Sárika az esküvő idején valószínűleg minden földi paradicsomok legszebbikének képzelt. Arra nem gondolt, hogy Ernő jó húsz évvel idősebb nála, és előbb-utóbb leveszi majd [… Tovább]
Bárhova nézek, itt vagy egyre,itt hintázol szempilláimon,ha fázom, s összekuporgok remegve,meleg karodat érzem vállamon. Belesuttoglak a telefonba,az éji égre arcod pislogom, ideálmodlak tárt karomba,leped?mre b?röd simítom. A reggel elhozza bársony-hangod,nézel rám szép szerelmesen,olvadok t?led, ahogyan kérded:“kérsz kávét, Kedvesem?”
Kihunyt csillagok tüzében ég? létem éjzöld barlangjába, lehajtom fejem szomorúságomból faragott nyoszolyámra. Közös boldog életünk látomását vetíti elém a képzelet, kinyújtom kezem feléd, oly soká kerestelek. Égszínkék pillantásod jeges leheletét érzem b?römön, megfagyaszt örökre, mégis te vagy börtönöm.
Saját festmény Hol volt, hol nem volt. Hát ? lett lázam, gyönyöröm, keservem! Tündérálom. Szebbnek tetszik, mint eddig írt összes versem.
A megaláztatás neki már kevés, azért feszeng csak, hogy megtépd ruhád. Tiszta szó helyett csavaros cselvetés maszatba fúlt kánonja borul rád. Átfesti arctalanul eldeformált hittételeit a bűnös lélek. Sunyin föléd emeli korcs utódját a piedesztálra példaképnek. [… Tovább]
Hajnalban a zokogás kérlelte az éjszakát, rám építve falait álmoknak, mik nem hoztak megnyugvást. Gátat épített a reggel. Szemem ébredezve ásít, mint kiszáradt kút olyan üres, könnytelen. Nem hagyott a sírás ott remegett velem, azon az átkozott, vasból ácsolt [… Tovább]
Mese felnőtteknek… * Szeszélyes az idei nyár. Nap perzselte kukoricák állnak sorban itt-ott sárguló levelekkel. Lassan növekedtek. Most szél suttogását közvetítik a közeli fáknak. Rojtos felhők úsznak az égen, egyre sötétebben a kis falu felett. Így vihar előtt, [… Tovább]
* 3. Gábor mostanában szokatlan dolgokat észlelt magán. Egyre többször fordult elő, hogy egy pillanatra nem tudta hol van. Egyetlen árva pillanatig tartott az egész, s el is múlt. Eleinte nem figyelt fel erre a jelenségre. Csak, [… Tovább]
Volt köztük pápa, bíboros, katonai parancsnok, méregkever? és szent, kiárusították a pápai államot, de keresztes hadjáratot is hirdettek az Európát fenyeget? oszmánok ellen. Szaftos-véres történeteik a populáris kultúra kimeríthetetlen forrása, most az HBO emlékezik meg a spanyol származású pápai család, [… Tovább]
avagy Kolompárék hazasítnak * Kolompárné unalmába, Arra gondolt, hogy a jánya, Jó lenne, ha asszony lenne, Tizennégyet bétöltötte. Szólt gyorsan az ő urának, Nagykalapos vén cigánynak, – Hej a Róza, mint egy rózsa, B?n lenne, ha elhervadna. – [… Tovább]
Szakadjon szét mindenségünk, és vissza se nézve éld kiszáradt szem? tétovaságod. Menekülj, fuss ezüst tükreid el?l s talán egyszer majd önmagad megtalálod. Nem festék az, mi rejt és nem is a vérvörös rúzsnyom. Láthatatlan dögpalást leplez számtalan kis titkot. [… Tovább]
Libbenő szélben lebben a szoknya, fiúk ajkáról vágy dala száll, nyílik a szív is, csók szava csattan, zeng az egekbe a sok kacagás. Szikkad a széna, érik a búza, elkezdődik a víg aratás, perzsel nap heve, izzik [… Tovább]
Mint hazug érv feszül mellemnek a szó, szeretlek. Megkopott, színtelen anyag, a varrásnál kifeslett. Foszladozó rongycsomóként csüng ajkadon. Leveg?ben rekedt, súlytalan lebeg, hagyom. Az igazi ok elveszett valahol, talán régen hordott kabátod zsebében lapul. Magamból mind kevesebb marad,feledett valóm [… Tovább]
Olyan Colombós, dohánymegvonó – állandó cigarettás -, szakadt, koszos munkaruhában, a műhely sarkában, egy – az átlagosnál is rozogább – munkapadnál vacakolt örökké valamit , a mérnök. Passzív dohányos volt, szinte egyet sem szívott – láncban cserélt, [… Tovább]
Fotó: Fotóház – Cpt_Hun Többé már nem leszek magányos, csordultig töltődtem veled. Belépirult a sápadt este is, amikor képzeletben átöleltelek. Odafenn minden pohár betelt, itt ajkaimra járt a fém ízű eső. Párát leheltek a fáradt dombok, kevés est [… Tovább]
Megkezdett léptem inog zavarodottan,akár a félbeszakadt megemlékezés,saját nyomomba visszalépni oly nehéz,mint mikor kész egyenletb?l számolunk vissza,hogy a kezdetb?l miért is lett nulla,merr?l is jöttünk, hol tértünk le jobbra,szárnyaltunk idáig, vagy csak fokról fokraragadott el az utazás bája,a kanyargós ösvényen függ? [… Tovább]
* 2. Magdaléna a fodrásztól sietett lakása felé. Ma este társaságba mennek, jól kell kinéznie. Míg a haját szárította a fodrász, a kozmetikus is mellélépett, megigazította a szemén, arcán a sminket, pontosabban estélyire alakította, s már siethetett is [… Tovább]
“Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre. Nem közönyt jelent. Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján. Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz.” (Ismeretlen) a legfájóbbak mégis [… Tovább]
Hosszú tél után márciust kiáltok. Nem vagyok b?nös, nem akasztanak. A szívem felett –kitavaszodván- nagy, fekete felh?k virrasztanak. Háttal a napnak, terpeszben állok, az élet üres, rozsdaverte rét. Valahogy minden nehezebb most, az égig érnek a fájás-jegenyék.
* 1. Magdaléna egyetlen mozdulattal vette le magáról krémszínű, leheletvékony hálóingét, melyben több volt a csipke, mint a selyem, s távolról hajította be a mosógépbe. Lerántotta a drága ágyneműt is, ez is oda került, ahol a fehérnemű landolt. Ez [… Tovább]
* Hiányzik a hajnali ködöt bontó vonat csattogása, az ébredő peron világa, a C-i kihalt resti bűn rossz kávéja íze, az a szál virág – papírban -, mit legtöbbször a a poggyásztartóba tettem, ottfelejtettem. Hiányzik az egy-kocsis lusta vicinális, a [… Tovább]
A francia nyelven alkotó írót, aki idén márciusban vehette át a Kossuth-díjat, neuchateli otthonában keddről szerdára virradóra érte a halál. Temetéséről később intézkednek. „Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig [… Tovább]
Tanultam, a csillagoktól. Hajlatát a n?i lábnak, ahogy lüktetésben égnek a pórusok- s az erek: ágak. A murva titkait. Ha gy?z a lámpadülledés felett, és rejtve állnak közte borsónyi kis gólemek. A postaláda sárga álmait, mikor zománca se [… Tovább]
/Amy Jade Winehouse emlékére/ A legszaftosabb perc elvben lehetővé teszi, egy nézőpontokból tárgyalható ”magadhoz-ölelsz” választhatóságát. Füstök, porok közé álmodottVilág pezseg ott, túl a léten. Elítélt maradtál véd’ nélkül, a tiszta végtelenben.
Fáj a hirtelen jött csend. Csak egy pók lesi a sarokbólletargikus reakcióim rezzenéseit.Hálója olyan érzékeny,részletekben hiányos, mint magam.Észre sem veszi, mennyireegyformák vagyunk.A csendet figyeli.Vár, hogy rezdüljön a fonál,amin kapaszkodik.Az élet is épp’ ilyen.Vékony, rezdül,majd néma csend…
Kétségbeesett szemekkel – dermedt, tehetetlenül feszült felsőtesttel -, rimánkodón bámulja a szerelmes egér, akváriumba zárt, meredt hóember szerelmét. Lángoló vágya füleit bizsergeti és minden sejtjét, akár a skorpióméreg szúrás után kisagyba toluló bénulata. Ennek az élménynek ellentétét dobolja ziháló [… Tovább]
Medvecukor, télfagyi:olyan, mi csak rég volt,málnaíz? nyalókára mosolygott az égbolt.Piros lufi, szájjal fújva,nem flancoltunk gázzal– az megmaradt a Ligetnekt?n? varázsával… Vadvirág a domboldalban,nagy csokorba szedve:vadtátika, piros pipacs,szarkalábbal szegve.Ugróiskola a porban,bottal húzott rácsok,messzetünt már a gyerekkor,elfogytak az álmok… [… Tovább]
Hiába küszködtél a kín lajtorján, a gödör mélyére értél. Lábad csak kaparja a port. Jöhet barátom, mi rosszabb ennél? A keser?ség kosarából még mit vehetnél, mondd! Tüd?d sípolva kapkod leveg? után. Szíved gyengülve dobog tovább. Májad az ambróziát méreggé bonja, [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!