Böröczki Mihály - Mityka : Az öreg akác

 

 

Csak bajlódtam a szúrós ágakat,

a kezem vérzett, klottgatyám szakadt,

a lombos titok, meg a félelem,

a csúcsig nyúzta többször is kezem,

és hagyta csúszni makacs ujjamat,

ahogy a repedt kérgére tapadt,

de fehér fürtjük íze, Istenem,

még most is csiklandol a nyelvemen,

s míg vele, velem történt egyre más,

csak összenőtt a két tapasztalás,

de inkább tört, mint hajlott a konok,

ahogy a földbe megkapaszkodott,

és engem formált göcsörtölt heve,

míg nap-nap rávett, mérkőzzek vele,

már vénséges volt, mint a héthatár,

az ágai közt sem fészkelt madár,

de éreztem az édes örömöt,

mikor a méhraj beléköltözött,

mert húsa láng volt, roppanós kemény,

a derekában ott lakott a fény,

az évszakokra sem vetett ügyet,

hisz száraz gallya ízlelt már tüzet,

és téli ágán virágzott a dér,

ma hamva sincs már, mégis égig ér.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.