Vers

Egy kő az égbe

  Ott állsz képzeletem határtalan partvidékén, sétálsz fel s alá, homokot szóró saruddal. Miért engeded nekünk köveknek, hogy röpüljünk, hiszen a part menti kavicsosból valók vagyunk? Víz simított eddig bennünket, vágy-madarakat lestünk, szemtelenül. Feldobhatsz, kérdéseket sugallsz és válaszokat kísérsz. Soha [… Tovább]

Vers

Úgy szeretlek…

mint a szél a bólogató búzát,s a malmot, mely szétzúzza szemeit,papokat, kik a harangot húzzák,s aztán a kedvesünket temetik, a bort, mely kortyonként felmelegít,majd elvérzik hófehér ingemen,port, melyen a rajzom formája szív,a szél fújja szemembe hirtelen, az órát, mely ölelésünk [… Tovább]

Humoreszk

LOLA

*       Graumauser Edward nem hitt a bazedovkóros szemeinek! Óh! Hányszor, de hányszor álmodta meg ezt a csodát, amely most, íme, valóssággá vált. Szerette volna megcsípni magát — hogy vajon nem rozoga vaságyon ébred—e fel megint —, de [… Tovább]

Vers

Akik szerettek

  Akik szerettek   Mondják a vének, csendben születtem. Fogatlan ínyem marta ajkamat. Magasba tartva kicsiny öklömet és nem találtam nyugodalmamat.—ide nem kell az és — nyugodalmamat helyett legyen „csak” nyugodalmam — ( nem indokolt a tárgyeset, még a rím [… Tovább]

Vers

Maradjon még…

hogy félős nyulakként ne visíts       szemed sarkában a huncut fény hetyke arcodon vidám mosoly hogy szembe nézz a gonosz mával mely holnapod ajtaján kopog   merszed hittel jóért kiállni ha csalódtál is annyiszor már meríts erőt a [… Tovább]

Novella

A fekete macska

    Ismertem egy férfit, aki mindig fehér inget viselt. Hazafelé rend szerint betértem a Kossuth utcai kávézóba. ? is oda járt. Messzir?l éreztem a friss es? szagát a ballonkabátján. Vékony, barna cigarettát szívott, olyan szivar jelleggel. Sohasem beszéltünk addig [… Tovább]

Sci-fi

A zálogház

Elveheti a pénzét az alsó tálcáról (fotó – Munkácsy M.: Zálogház)       Sötét, városi sikátor, alacsony kapualj. A kínos tisztaságú szuterén előtt, a folyosón, sokan várakoznak. Ülő alkalmatosság nincs. A csend szinte ordít a némaságban. Fenn a fejek [… Tovább]

vegyes

Talán vétkeztem…

Ã?Å¡gy érzem mindent leírtam, amit akartam. Gyönyör? kaland volt. Ezt az írást nem rég találtam. Gondoltam elhozom nektek. Persze gyakran jövök, olvasgatni, szeretek itt lenni. H?séges olvasótok leszek. Igen, a vétkeim. Mert ugyan kinek nincsenek. És ki ellen követjük el? [… Tovább]

Kisregény

Örvények felett IV._2.

Napjainkban     A magány csendjébe harsan bele a bejárati csengő. A már e-mail-ben is megküldött meghívót és programfüzetet kézbesít a postás az ezüsthajú asszonynak.   ”Ozorai Pipo Napok” 2005. augusztus 19-21. Rendező: Ozoráért Baráti Kör Egyesület vezetősége. A program [… Tovább]

Vers

Szótlanul

  Szótlanul szeretnek érzem visszahajló fényként a tükrös-asztal sarkain két megsárgult fénykép apám néz rám az egyiken anyám a másikon  ott vagyok köztük még ma is egy sóhaj egy sikoly egy rég elfelejtett szóban mely álmomból felvert míg ölre mentek [… Tovább]