Blitzer Csaba : Úgy szeretlek…

mint a szél a bólogató búzát,
s a malmot, mely szétzúzza szemeit,
papokat, kik a harangot húzzák,
s aztán a kedvesünket temetik,

a bort, mely kortyonként felmelegít,
majd elvérzik hófehér ingemen,
port, melyen a rajzom formája szív,
a szél fújja szemembe hirtelen,

az órát, mely ölelésünk nyújtja,
a percet, mikor ajtóm rámcsapod,
fényképet, melyen mosolyogsz újra,
de azon rajta én már nem vagyok,

a fát, mely hajdan neked virágzott,
s most fekete szavakkal hirdeti:
Itt nyugszol. Hoztam ma is virágot,
forgószél, karjaidban vidd neki.

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Blitzer Csaba 37 Írás
Blitzer Csaba vagyok. Középiskolás koromban kezdtem el verseket írni, majd hosszabb szünet után 2005-től kezdtem újból eme szenvedélyemnek hódolni. 2008-ban személyes tragédia ért, édesesanyám eltávozott, verseimre is jelentős hatással van azóta is elvesztése. A Héttorony irodalmi portálja nem ismeretlen előttem, korábban tagja voltam már az oldalnak. Most először csak olvasgatok, aztán idővel megpróbálkozom az oldalon eddig még nem szerepelt műveimmel, s időnként egy-egy régebbivel is, melyek már szerepeltek fent.