Vers

Ráébredés

  Az utolsó áthatóvá sikeredett. Elfeledtem mindent végre. Két kezed közé fogtad arcom, a négy szem folyosóján át társbérletbe költöztettük lelkünk. Közlekedtünk egyikünkből a másikba, meztelen. E perc ezeredrészében gátlástalanul sétáltunk. Remélve hosszabb szemlélődés útvesztőjét, a táguló ürességben. A mélyet, [… Tovább]

Karcolat

Viadal

     A bikaviadalok vesztesei mindig sült marhaként végzik. Pedig az esélyegyenlőség jegyében – egy sima negyvenhárom dioptriás szemüveget a bika fejére erősítve – kiegyensúlyozhatnánk ezt az igen tisztességtelen állapotot.  Érthetetlen, napról napra, viadalról viadalra, hogyan sikerül nézőkkel zsúfolásig megtölteni az [… Tovább]

Novella

Ereje teljében hatvanas magyar

Ernő mentette ki őt abból az áldatlan helyzetből azzal, hogy elvette feleségül és kihozatta Amerikába, amit Sárika az esküvő idején valószínűleg minden földi paradicsomok legszebbikének képzelt. Arra nem gondolt, hogy Ernő jó húsz évvel idősebb nála, és előbb-utóbb leveszi majd [… Tovább]

Vers

Reggeli vers (‘ágybakávéval’)

Bárhova nézek, itt vagy egyre,itt hintázol szempilláimon,ha fázom, s összekuporgok remegve,meleg karodat érzem vállamon. Belesuttoglak a telefonba,az éji égre arcod pislogom, ideálmodlak tárt karomba,leped?mre b?röd simítom. A reggel elhozza bársony-hangod,nézel rám szép szerelmesen,olvadok t?led, ahogyan kérded:“kérsz kávét, Kedvesem?”    

Vers

Mégis

Kihunyt csillagok tüzében ég? létem éjzöld barlangjába, lehajtom fejem szomorúságomból faragott nyoszolyámra. Közös boldog életünk látomását vetíti elém a képzelet, kinyújtom kezem feléd, oly soká kerestelek. Égszínkék pillantásod jeges leheletét érzem b?römön, megfagyaszt örökre, mégis te vagy börtönöm.

Vers

Mese

Saját festmény         Hol volt, hol nem volt. Hát ? lett   lázam, gyönyöröm, keservem!   Tündérálom. Szebbnek tetszik,   mint eddig írt összes versem.