Most kell, hogy színt vallj leplezetlenül, tárd fel a titkokat, az életről mesélj s lábad elé hullok színt vallva én is erények, bűnök közt, hogy tudd, ki vagyok, mivé lennék nélküled, ha elveszítenél. Most kell tudni, míg nem késő, [… Tovább]
Ami volt hitem elosztogattam, az arcomat nincs mibe törölném. Ami tönkretesz, egész a törvény. Szikrát kerestem. – itt csak anyag van – Nekem nem jutottak könny? álmok. Hentes-kötények és hentesbárdok árnyékában eszmélt nemzedékem. Ha van, amiért hálásnak [… Tovább]
Sírok, nyitott sírok, még holtak nélkül. Buddha és Jézus a sír két felén, maguk imáját egymás szemébe oltva, nyugodtan ülnek, és teljesen kibontva egy lélek fölött, daloló csendjét adják a megváltásnak.
Ott állt a szobában, és a képet nézte. Szemében színek idézte, különös hangulat fénye. A festmény tájkép, látóhatár mögé vesz? ösvény, zöld mez?n öreg kút. Ijedten cikázó szél falevél sodró, emberarcú szikla h?s, vízbe omló. [… Tovább]
csak a szerelmet oly aprócska ez a “csak” mégis isteni fénynyaláb az út mire ha rálépsz jajongón nyílik – átvisz egy világba ahol szemhatáron belül a lét benned rügyet fakaszt merengő fájdalom üget mint hajthatatlan ritmus álomból formált meg [… Tovább]
