Vers

Arcát nézem

Saját festmény, Önarckép, 1995.   Arcát nézem – ki t?nik fel, szavaiból bukva el?, ki lesz az, akit (látszólag) elparentált rég az id?.   Áll a múltban annyi példa, fej-bólintató gondolat! Könny? annak, ki eszmére, jogra, vádra hivatkozgat.   Tízparancsolat, [… Tovább]

Vers

Míg rád várok…

    …csigát lovagol az id?,er?sen fogja lóbálókantár-szemeit,s míg gondolatom sztrádánszáguld feléd,addig ? épphogy csakkiállt a garázsból,nyálkáscsíkot húzvafelszántott szívemszenvedélyt?l ég?barázdáin.

Vers

Ovál

    Kopott betűt önt bennem  a csahos nyárest. Tévék előtt tespedő megannyi test kerget ál-víziókat,   csat’kos lepedő szárad a balkon alatt létesített közös placcon, s egy kiszemelt bicajon  sompolyog a szálló bűn.  Szagok lődörögnek kint,  a kocsma sem dohányzó [… Tovább]

Vers

Burjánzások

      Mutáns gyümölcskupac, felfújt narancs-halom; esetlen csendélet műanyag asztalon. * Gyermekkorom narancsai gömbölyűek voltak, kettészelve kicsorgott levük, kocsikerék-keresztmetszetük mind szimmetrikus forma, hasonlítottak a csillagokra. * Ma korcs kis gerezdek burjánzását látod – káoszt – gnóm embriók akarnak kikelni, [… Tovább]

Kisregény

Gyermek az időben X.

*         Gáspár doki beutazási engedélye nem akart megérkezni. Már megvolt a német állampolgársága és az a bizonyos „elévülési” idő is lejárt. — Valaminek lennie kell, Zsolt, hogy nem kapom meg. Kész röhej. Ott születtem, ott tanultam, [… Tovább]

Vers

Pohár és Pohárné

Taho-tó       szeretetbe öltözöm e selymes jóérzésbe üvegcipőm egy pohár s ajkad zálogpoharam fentről gördülne alá íriszem szűrte szavad csókold rá(juk) önmagad   egészen idáig telik s ha könnyeimet kiittad hol a szavak nem szükségesek mire odaérek kiüresedsz [… Tovább]

Novella

Keresd a nőt

Robert Pescador (Csomós Róbert) *           Látott már valaki önök közül egy, a húszas évek elején készült acélszürke Chevrolet limuzint? Micsoda piros bőrülések! Micsoda hosszú motorház! Na és a mahagóni műszerfal, hogy az ívelt sárhányók mellé szerelt krómtól csillogó [… Tovább]

Kisregény

Örvények felett III._3.

A PER   A termés is szegényesebb lett a szokottnál, de a paraszt élete a föld, hamar megtalálta újra a módját, hogyan vessen-arasson. A nincstelenek is földhöz jutottak végre, de nem volt az se egyértelmű öröm. Mégis akadt, aki hitelbe, [… Tovább]

Novella

Elégtétel

A kísérő smasszer mindenre készen megállt az ajtóban, ahol megjelent egy harminc év körüli nő. Halásznadrágban, lenge nyári blúzban. Dús, hosszú vörös haja volt, hátul kontyba kötve. * Kedvesen mosolygott, mint egy óvónéni, amikor valami jó játékot akar rátukmálni a [… Tovább]

Egyéb

Szemek

  Barna hajú lány néz a tükörbe.   Igazi, jellegtelen, barna. Még csak nem is a gesztenye vöröses színére emlékeztető, vagy szép sötét, fényesen ragyogó hajú — majdnem fekete —, olyan, amit ha nyáron a nap kicsit megfakít, akkor már [… Tovább]

Vers

Felsajdultan

( Apámra emlékezve )   Anyám többé nem veszekedett vele,  csak aggódva szólt, itt vagyok, ne félj, megszelídülten, angyali haraggal, mikor elengedte álmát az éj. Pedig szíve szakadt bele szegénynek, úgy harcolt érte egész életen, ahogy egykor apám ostromolta őt [… Tovább]

Vers

Senki sem tudja

  Senki sem tudja, csak a szél, milyen mikor ring a lomb, vad vággyal, ha beletép.  Senki sem tudja, csak az ár, milyen mikor partot ér, s karolva sodorja – nincs határ. Senki sem tudhatja, csak én, milyen a szemed, [… Tovább]