Vers

A zenész (empátia vers)

(Anton Gargul – Lengyelország 1940 decembere) *      „A munka szabaddá tesz”, ragad rám árnyéka, ím hegedűm húrjára, édes füst kanyarog, a krematórium kéményét,   szél csábítja táncra, tekintetem földre ejtem, ó, fájdalmam kavarog.   A karmester int, első [… Tovább]

Vers

Képlékeny lelet

  Összefűztelek az irodalommal. Vajon jó lesz ez így nekem? Minden bokorból, ha szó les, tudom, szemed remegtette még félúton.   Kevés a vágy, mit nem Belőled mér az Úr. Kevés a szívbe oltott gyötrelem, mit nem átall felmérni képzeleted. [… Tovább]

Esszé

Ráhagyás

Kedves Balázs, egy m? akkor publikálható, ha egynél több ember képes érteni és értelmezni. Vannak esetek, amikor filozófikus gondolatainkat megosztjuk a közzel, de cél a közérthet?ség.   *** “Ha az író nem emeli fel az olvasót, hanem leereszkedik az olvasóhoz: [… Tovább]

Egyéb

Üzenet

Talán érti valaki… *   Ül a fecske a dróton. Kis fejét oldalra billentve nézi a kicsinyeit. Eggyel kevesebben vannak. Nem tudja felejteni azt ez elsőnek kikelt fiókát. — Hogy is történt? — Szaporán pislog, mint akinek a szemébe hullott [… Tovább]

Vers

Hullámok

*   Itt a hang nem az a dübörgő aztán sóhajtásszerű, a kikötő melletti sziklás parton a hullámok hangja más, inkább valami hosszú, összetett mondat, régi történet vagy lehet, hogy szelíd kérdés. Nincs tengerünk, talán ezért nem is értem, csak [… Tovább]

Vers

Negyven fokon

Tűz duruzsol, szikra pattan, füst illata száll az éjben, kósza felhő búsul velem, megkönnyezi tévedésem… Csillagos ég, de messze vagy! Most már tudom, el nem érlek, pedig nem is nagyon régen ígértek meg nekem-téged… Más szellő fúj, másabb szelek dagasztják [… Tovább]

Vers

Hallgat a szó

*   Csendünkben fáradtan hallgat most a szó, a távolság mindent temet, megnyugtat, előzi kínzón szép érzéseinket, mégis hiányzol, s szövöm az álmokat, talán a múltba néző emlékezet vet hullámot, vagy a játszi képzelet idéz, még mozdul feléd az akarat, [… Tovább]

Vers

Ó, Attila

  Tükörből nézel mindnyájunkra, bajszod morzsolja a homály; fényalagútba hívsz, s húzol, szemed kezem fogja érzése ránt. Átérek, ott szavaiddá kristályosodtak ki a percek, s szegény áhítja vacsorára, gyomrát korgató vad étvágy, mibe belesajdul, de fürtökben lógnak fáradtság dacára, hej, [… Tovább]

Vers

Feszíts

Vágy futótüzében égve,szemed örvényl? mélyében,b?römön izzó érintéseddel,karjaidban halnék megkéj hevében,hogy feltámadhassakújra és újra…