Összefűztelek az irodalommal.
Vajon jó lesz ez így nekem?
Minden bokorból, ha szó les,
tudom, szemed remegtette még félúton.
Kevés a vágy, mit nem Belőled mér az Úr.
Kevés a szívbe oltott gyötrelem,
mit nem átall felmérni képzeleted.
Talán makacskodás, de jól gondolom?
Te rakoncátlan. Fáradhatatlan ömlik
éles kezed által a puha háncspapírra,
szavakat találok fákban: odúban is,
hol versenyre kél a szél veled, de nyersz;
fél rőf szakállas, kendermag tollú a lelked,
és felcsapod a vállamra, mint batyut?
Nem tántoríthat el éjek verméből kimászásod.
Jajodnál halkabb, finomabb sóhajt nem ismerek.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.23. @ 17:49 :: Marthi Anna