Nap: 2011.07.19.

                                                       Nem lehettem volna sebezhetőbb, sem                                                      teljesebb egész, mint akkor. Történelem                                                      előtti jel a szív legbenső falán:                                                      hasztalan próbáltam lefordítani                                                      nyelvére. Furcsálkodva nézett, de mind                                                      távolabbról, hogy ne lássam, mennyire                                                      kedvére van zavarom. Engedte, [… Tovább]

Sipos László képe   Az iskolával majdnem szembe’csepp bódé állt – a csodák “kertje”,volt ott minden, mi gyerekszív álma,beosontunk nézel?dni, vágyva:matricalevonó, és szélforgó,szivárványszín papírlapok,mikb?l hajtogathatsz csónakot,színez?, cukorka – lágyan olvadó –mindezt megvenni, az lett volna jó!Kedves nénike volt az árus,mosolygós, [… Tovább]

  Van egy titkom. A Soha. Isten égette belém. Háttal a Napnak.

– emlékeddel…     Néztem a kezed, ujjbegyed simította vállam, szemed lábujjamig betakart. Tarkómra lehelt sóhajod bársony-meleg emléke léptem haza kísérte. Azóta emlékeddel járok, hiszem visszatalálok…

    Csak bajlódtam a szúrós ágakat, a kezem vérzett, klottgatyám szakadt, a lombos titok, meg a félelem, a csúcsig nyúzta többször is kezem, és hagyta csúszni makacs ujjamat, ahogy a repedt kérgére tapadt, de fehér fürtjük íze, Istenem, még [… Tovább]