Horváth Nóra : Ösvény

 

 

A kanyargós, macskaköves utat

taposom; eltévedtem, (azt hiszem)

miért idegenek az újra

megjárt útvonalak,

ha a fák körülöttem körbe forognak.

Erdőbe rejtőzik a vad,

te vaskos ág, rejtsd el zsákmányodat,

dobd le elfáradt kéregdarabjaidat.

Vedlésnek áll a világ,

de ha a természet megfosztja

az élettől; mit mondunk neki.

Halva született ösvényben

vonaglik a bújós ősz,

hozzám simul az ismeret:

te erdő, ismerős vagy nekem.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 86 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).