Sipos László képe
Az iskolával majdnem szembe’
csepp bódé állt – a csodák „kertje”,
volt ott minden, mi gyerekszív álma,
beosontunk nézel?dni, vágyva:
matricalevonó, és szélforgó,
szivárványszín papírlapok,
mikb?l hajtogathatsz csónakot,
színez?, cukorka – lágyan olvadó –
mindezt megvenni, az lett volna jó!
Kedves nénike volt az árus,
mosolygós, de pillantása árgus:
aki nem vásárol, kívül tágasabb!
A kis trafik már rég a múlté,
helyén új modern világ,
a néni mosolya is égbe szállt,
de néha-néha, ha arra járok
álmodó szememmel csodát látok:
lufik szállnak az ég kékjébe,
Balaton szeletet majszol a nyár,
színes ceruzák rajzolnak álmot,
virággal hintve a szürke valóságot
– visszavágyom, egy-egy pillanatra
gyermeknek lenni volna jó
– elúszott már az a papírhajó –
Legutóbbi módosítás: 2011.07.19. @ 18:09 :: Havas Éva