Nap: 2011.07.05.

szobányi sötétet önt ránk az éjfélkint csak holdfény húrja zenélmég távol futkároz a hajnali szélablakon benéz tegnapi álmomajkán mosollyal oson tovalépte neszét beissza az éjszakaszekrényben vállfán lóg elny?tt magányomlassan feledem – pók szövi be –hajnallal surran az “ittvagy” öröme

(álmodozni emberi dolog)*   Fent ült a Hold szekerében, dicsőséges csillagfényben, döcög felhőn, kiált:- Gyiaaa! A Napnak is őt kell húznia.   (ropog a Göncöl rúdja)   Álmomban egy tönkön ültem, fejem alá vágyam gyűrtem, lennék Hold, hajtsam a Napot! [… Tovább]

  A hold udvarán játszom maveled Magány. Leprás cimborám!Add a dekket hadd lássam,mint mondunk ma ketten!Hasbeszél? vagyok.Parázsló brikettenjárjuk el a bolond táncot!– úgy örülök neked!Boldogságom koptatott ülepénmelengeted kezed. Csak pár percet adjmiel?tt mennél! – Úgysem lesz jobb már magammal, ennél… –

A fotó 1940-ben készült, nagyapám testvérének ravatalánál, azon a portán, ahol ma is élek. Jobb szélen nagyapám. Maga a vers 2010-ben íródott.       Szemébe néztél a fájdalomnak,barnaszén föld mélyén, araszolnakkétségeid hogyantovábbjai,testvéred mellvérted, lerántani kényszerültél törékeny kis pajzsod,füledben ütemben [… Tovább]

                                                         végzetes veszélyt világgá kiáltók                                                        kórusa kánonban kántálja baj van                                                        nem járják kedvükre többé a táncot                                                        hatástalan már a bűvös dallam                                                          nem engedelmeskednek makacs lábak                                                        mozdulatlan a dacos derék                                                        nem csoda hát ha [… Tovább]

*     Mondd, leszel-e a múzsám, rezdülés estéim átsejlő blúzán, hajnalban pisla lámpafény, mielőtt a Holdnak lába kél,   kacér szellő a vállamon, gödröcske durcás államon, fülcimpán csókok ujjbegye, bűnömre az Úr kegye,   vagy inkább imám szólama, kórusból [… Tovább]

Az Es? ciklus els? verse. Ruháját váltja az ég,nagymosás utánlengét kap magára,s villanypóznák drótjaingubbasztanaknehéz szárnyú verebek. Újból eleredt.Öblítés utáncentrifugála szél,inkább fürödnéneknap melegítetteporban. De hol van?Sárrá dagasztottanyár-?szi reggel,vizes szárnyuk alattsúlyos szívük sajdul:ma még morzsát semszórnakvidám iskolások.