Maretics Erika : Mégis

Kihunyt csillagok tüzében

ég? létem
éjzöld barlangjába,
lehajtom fejem szomorúságomból
faragott nyoszolyámra.

Közös boldog életünk

látomását vetíti

elém a képzelet,

kinyújtom kezem feléd,

oly soká
kerestelek.

Égszínkék pillantásod

jeges leheletét
érzem b?römön,
megfagyaszt örökre,

mégis
te vagy börtönöm.

Legutóbbi módosítás: 2011.07.31. @ 13:28 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.