Végérvényesen magadba zártál
Bilincsben a lelkem,
Vonszolsz magaddal,
A szürke napok perceiben.
Egyre jobban kívánsz,
A lánc már-már fojtogat,
Szoríts még, de vigyázz,
Nehogy megfulladjak.
Simogasd az én kínomat,
Ne hagyj vele magamra,
Bel?lem táplálkozik, felfal
S csak az eleven hús marad.
Ne szólj, hagyd a szavakat,
Figyelj rám csendben, hangtalan,
Ölj meg hideg tekinteteddel…Hidd el!
Nem több, csak egy pillanat.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.21. @ 19:20 :: Végh Szimonetta