Maretics Erika : Szeretlek

Mint hazug érv feszül mellemnek a szó,

 szeretlek.
Megkopott, színtelen anyag, a varrásnál

kifeslett.
Foszladozó rongycsomóként csüng ajkadon.
Leveg?ben rekedt, súlytalan lebeg, hagyom.

 

Az igazi ok elveszett

valahol,

talán régen hordott kabátod zsebében

lapul.

 Magamból mind kevesebb marad,
feledett valóm most gennyes tályogként fakad.

 

Mára hová lett lényegem?

Nem tudom.
Azt, mi lett bel?lem, szégyellem,

s unom. 

Szeretsz? Ugyan kit? Nem engem!
Saját kényedre alkottál, hiú önkívületben.

 

 

 


Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.