képzeletben, álomban,
porcikáidból jegyzetelek,
ha majd nem tetszem is,
bennem kitöltöd az összes helyet.
Talán egy régen összetépett kép vagyok,
és darabjaim közt a sok kis halott.
Foghíjas már, tompa rajtuk a máz,
remélem, ha elpirulok előhalászható
egy éberebb darab. Változtat rajtunk
minden pillanat, sodor a sors,
de kikötök egy réten, leteszem
a plédet. A hűlt juhfarkot
a pohár oldalán hagyom
csorogni, egy koccanásra
belefeledkezünk, mintha
mindig e perc lett volna
istent kereső búvóhelyünk.
Legutóbbi módosítás: 2011.07.24. @ 20:45 :: Marthi Anna