Havas Éva : Holdfényes sorok

Nyomtatás

Mikor a hold az ég zenitjén baktat,
a sorvadó álmok új er?re kapnak.
Szárnyát próbálgatva röppenne az id?,
a lélek mélyéb?l vágyakat csal el?.

Ezüstfényhálóval vonva be a tájat
fentr?l lekacsint, tán köhint is párat
– csak hogy észrevegyük: övé ez a fény,
aztán lassan elvonul az égi tünemény.

Domb mögé araszol, mindent hátrahagy,
örömöt, mosolyt, és izzó vágyakat.
Mi, emberek döntjük el, merre visz utunk,
de holdfátylas éjszakákon szebbet álmodunk!