Fáj a hirtelen jött csend.
Csak egy pók lesi a sarokból
letargikus reakcióim rezzenéseit.
Hálója olyan érzékeny,
részletekben hiányos, mint magam.
Észre sem veszi, mennyire
egyformák vagyunk.
A csendet figyeli.
Vár, hogy rezdüljön a fonál,
amin kapaszkodik.
Az élet is épp’ ilyen.
Vékony, rezdül,
majd néma csend…
