Sonkoly Éva : Falusi életkép

Mese felnőtteknek… *

 

 

Szeszélyes az idei nyár. Nap perzselte kukoricák állnak sorban itt-ott sárguló levelekkel. Lassan növekedtek. Most szél suttogását közvetítik a közeli fáknak. Rojtos felhők úsznak az égen, egyre sötétebben a kis falu felett.

Így vihar előtt, a magas, felső, kopasz ágakra gyűltek a seregélyek. Egymást túlkiabálva vitatták, hova kellene bújni a közeledő eső elől, hol lehetne még magokat lelni. Talán féltek az erősödő széltől is, mert fecsegésük mellett sűrűn tekintgettek a közeledő felhőkre.

A házőrzők csendben ténferegtek az udvarokon.

Azután hirtelen leszakadt az ég.

Hamar sötétedett a zuhogó esőben. Egész éjjel öntözte az égi csatorna a földeket, a házak ereszén zuhogott alá a sok víz.

Hajnal felé alábbhagyott az áradat.

 

Szabóék piros taréjú kakasa pirkadatkor nyugtalanul pislogott a tyúkólban. Feleségei borzas tollakkal bóbiskoltak a közelében.

A hárem ura igazított kicsit a farktollain, aztán peckesen kiállt a tyúkól tetejére. Átnézett az alacsony kerítésen a szomszéd udvarba, csend volt mindenütt. Kihúzta magát, emelt fővel kiáltotta:

 — Kukurikú- ú- ú- ú- ú!

Jó reggelt kívánt mindenkinek.

Semmi mozgás sehol. Várt kicsit, fente a csőrét a cserép oldalához, készült az új ébresztőhöz, mikor kicsit távolabbról felhangzott a hasonló üdvözlés, megtoldva egy friss pletykával:

— Kukurikú-ú-ú-ú, két tyúk már megvolt, a kendermagos és a kopasz nyakú-ú-ú-ú! — zengett kora hajnalban a falu utcáin végig.

 

A mi kakasunk… — nevezzük nevén, mert az is volt neki. — Gyuri kakas, így hívta gazdasszonya, amikor senki sem hallotta. Férje után nevezte el, akire igen neheztelt, mivel sűrűn megfordult a “Lesz vigasz” sörözőben, borospoharat emelgetni.

Szóval, Gyuri kakas elképzelte a szomszéd eseményt, kicsit töprengett aztán gyorsan tudtára adta a világak:

— Kukurikú-ú-ú-ú!  Mi az, mit hallok? Nekem már megvolt a négy tyúk, alább nem adhattyú-ú-ú-ú-k!

Bodri kutya ráunt a korai egyoldalú párbeszédre, fejét megrázta, mordult egyet, lecsüngő fülei csak úgy lobogtak a feltámadó szélben.

— Elég legyen márrrr! — morogta Gyuri felé, aki behúzta a nyakát, ismerte a sorrendet az udvarban.

Nemcsak Bodri miatt, de megérkezett a ház elé a kukás autó. Nagy zajjal borította be tartályába a szemetet. Ezt nem szerette hallani.

Egy napbarnított férfi, fehér fogsorát fülig villantva szólt társának:

— Te dicsekszel? Alig tudtam reggel kiugrani Kata ágyából. Az a részeges Gyuri a pincesoron ivott egész éjszaka, én meg… – nevetett — érted ugye? — igazított kicsit a nadrágján és felugrott az induló járgányra.

Gyuri kakas oldalra billentette taraját a csodálkozástól, aztán átnézett a baromfiudvar felett.

Akkor lépett ki az udvarra Kata asszony álmosan.

— Hess, te bolond kakas, mit ébresztgetsz itt mindenkit idő előtt! — és kezével a hangoskodó felé legyintett bosszúsan.

Bodri, aki mindent értett, lefeküdt ólja elé a száradó téglára. Fejét a lábára hajtotta, hunyorgott egy kicsit és elgondolkodott:

— Micsoda világ! — morgott magában.

Ritkán engedték szabadon. Tavaly a szomszéd utcában pár kis kutyakölyök játszadozott a kaland után…

Hirtelen énekszó vert éket a felkelő Nap és a falu álmos csendje közé, a ház ura támolygott hazafelé a járda két oldalán a pincesor felől:

— Hazamené-é-ék, hej de nem tudo-o-ok… — cifrázta hosszan.

Asszonya felkapta a cirokseprűt, és nagy lendülettel lódította a baromfiudvar felé, némi szitkozódást is utána eresztve:

— Fene vigyen, büdös Gyuri kakas!

A megszólított jószág tekintélyét

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"