Mudra Csaba : Zokogó

 

Hajnalban
a zokogás kérlelte az éjszakát,

rám építve falait álmoknak,
mik nem hoztak megnyugvást.

Gátat épített a reggel.
Szemem ébredezve ásít,

mint kiszáradt kút

olyan üres,

könnytelen.

Nem hagyott a sírás
ott remegett velem,
azon az átkozott,
vasból ácsolt lépcs? tetején,

mit magamban építettem.

Onnan látom a tegnapot,

lépném át a fels? fokáról

a holnapot…

Legutóbb szerkesztette - Mudra Csaba
Szerző Mudra Csaba 100 Írás
Sziasztok.. Csak leírom magam. Néha pedig, kiírom magamból, magam.