Maretics Erika : Az öngyilkos

Nyomtatás

Hajamnál húzol vissza.
Nem érted, hogy fáj?
A kitépett hajcsomók után
vér fakad. Nyoma marad.

A tüd?mbe er?vel
ne zúdíts leveg?t.
Kezed nem simogat,
ököllel vered a szívem.
Számon, mint tüskén
a jajszó fennakad.

Fáradt minden.
A langyos semmi
átölel
akár a puha föld.
A gondolat
sejtjeim
bomlásába
fullad.

Hagyj menni, ne cibálj,
ne üvölts az arcomba!

Gyötrelem érezni tekinteted,
elmenni könny?,
hát ne harcolj.
A halált, mint takarót,
magamra húzom.