Gyárban jártam.
Kétségbeesés termelt
fegyvereken tapostam,
gránát-almákkal megrakott
asztalhoz ültem.
S vártam.
Rejtekéb?l nem mozdult a kíváncsiság,
nem hallgatta senki ujjam dobolását,
koccintó poharak baráti üdvét.
Ülj még, mondta a magánnyal
sóhajtó, s nyikorgó asztal,
ám engem a dohos csend
nem marasztal.
Gyárban jártam.
Forró önkívületben tornyokat emelnek,
bábeli z?rzavarban egymást taposva
tapasztanak össze illatos szappanokat,
maga szentelte víz oldja,
s emel pajzsot megbúvó b?nök elé:
kéz kezet mos… de senki
a másik hátát.
Gyárban jártam.
Digitalizált emlékek villódznak
rongyolódó festmények
olajszagú terepasztalán,
kastély macskak?b?l rakván,
kacsalábon forgó,
kutyának való,
éhes mikrochipet
táplál szenes-kazán.
Gyárba járok.
Malomkereket gyártok,
az id? csobogó-csöpög? patakjának
csiklandozó lapátjait,
a fodrozódó habok között
megbúvó pillanatok
ficánkoló pisztrángját,
lapátjaimra hátha fennakad
s tesz egy kört édes emléke
a surranó boldogságnak.
