„Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre. Nem közönyt jelent.
Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján.
Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz.”
(Ismeretlen)
Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre. Nem közönyt jelent.
Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján.
Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz.”
(Ismeretlen)
a legfájóbbak
mégis a reggelek
ahogy az álomból
minden születő
hajnallal
hosszan
a messze
tűnő emlékek
után révedek
hiába kelteget lágyfényű napmeleg és a friss ezüstös selymű
hópihék sem simítják már bársony-szelíddé homlokom
a fájdalomtól
görcsössé
szikkadt
ráncokon
a boldogság
legfeljebb
néha
gyáván
átoson
és marad nekem
a vágy
a sejtelem
már örökké
ismeretlenül
nyomában
jeges űr
és betölthetetlenül
tátongó
hiány
Legutóbbi módosítás: 2011.07.28. @ 18:58 :: Gősi Vali
