Gősi Vali : Hiány

“Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre. Nem közönyt jelent.
Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján.
Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz.”
(Ismeretlen)

 

 

a legfájóbbak

mégis a reggelek

ahogy az álomból

minden születő

hajnallal

hosszan

a messze

tűnő emlékek

után révedek

hiába kelteget lágyfényű napmeleg és a friss ezüstös selymű

hópihék sem simítják már bársony-szelíddé homlokom

a fájdalomtól

görcsössé

szikkadt

ráncokon

a boldogság

legfeljebb

néha

gyáván

átoson

és marad nekem

a vágy

a sejtelem

már örökké

ismeretlenül

nyomában

jeges űr

és betölthetetlenül

tátongó

hiány

 

Legutóbbi módosítás: 2011.07.28. @ 18:58 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 286 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/