Vers

Te meg én

  Hajnallá álmodlak minden éjjelen,rezzen? valódra rácsukom szemem,csendedb?l iszom az éjfél sóhaját– rám borul, betakar mint óvó nagykabát. Szemedben gy?jtöd nekem a tünde fényt,tenyereden tartod a szép ‘együttreményt’,szívedben dübörög a legszebb vallomás,fülem odahajtom – nem érti senki más!

vegyes

Kép

  Fülembe cseng fénytelen életem roppanó valósága, csendburokban h?söl? árnyékperceim gyarlósága. Nyárszagú mez?, légben rekedt  göröngyös látomás, hajlongó kutyatej fojtó nevetése,  hálátlan alkotás. Bánat-szigetemen zöldkeretbe  foglalt sós könnypatak, kíváncsi százszorszép fogalmazta dacos szavak. Álmodó pacsirtát üldözi elszabadult sorsa, ártatlan gondolatfelh?im [… Tovább]

Vers

Ősanyát kódolsz

    Úgy létezel képzeletemben, mint ki elűztél, hogy alkoss, majd egy napon ölembe teszed, és én sírva nevethetek az értem megszületett szavakhoz.   Várakozásban bontanám az ősz leveleit; még a nyárutó lesütött szemeiben elalélsz, belső eskük özöne hajt ki [… Tovább]

Novella

Hajdú kovács fizetsége

Az út szélén, árkok partján, mindenütt, amerre ellátok mil- és bil-pengőket hajt maga előtt a szél.   Az útkaparó megvakarta a feje búbját: – Fene se látott ilyen világot!  Az út szélén, árkok partján, mindenütt, amerre ellátok mil– és bilpengőket [… Tovább]

Novella

Dobermann

Kórházból írom e sorokat…   Mivel nejemnek a térdét meg kellett m?teni, az utóbbi id?ben kissé kimaradtak a szokásos hétvégi kirándulásaink. A m?tét el?tt azért, mert fájlalta a térdét, utána pedig érthet? okok miatt. Ma végre eljött a pillanat, amikor [… Tovább]

Vers

Hiába…

Visszatértem, rég halott vagyok… ajkad hangtalan gagyog. Éj fekete gyászruhát vettél, azt hiszed, feltámadok. Viasz kezemmel simogatlak, hókristály hajam érint téged. Megtört szemed élni láthat, nem tüzel fel melegséged. A síri világ hívogat, mennem kell. Nem engedsz, szád némán sikolt. [… Tovább]